Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Intim gépi líra – Tóth Kinga: All Machine a könyvhéten (85.ÜK/2.)

Tóth Kinga úttörő: a levegőben lóg ez a téma, a sci-fi és fantasy prózaírók tobzódnak benne, de költő eddig tudtommal még nem vállalkozott rá komolyan, hogy a maga teljességében integrálja és dolgozza fel ezt a témát.

 
 
 
Bár jól hangzana, de Tóth Kinga nem a romantikodivatos gőzgépek anakronisztikus világával, a steampunkkal vadászik hatást. Teljesen új utat tör a géplélek felé.
A fiatal költőnő – zenész és tanár és grafikus - a Magvető kiadásában a könyvhétre megjelenő  All Machine c. vers-és grafikakötetével mindennapi gépeink lelkivilágát fejti fel. Ritka témája  a versnek a gép (ó, Walt Witman), Tóth Kinga mégis koncepciózusan merül alá ebben a világban,  az átjárást vizsgálja gép és ember között; a működési elvek, a szerkezet-szervezet hasonlóságait, a mozgásmechanizmus analógiáit,a  forgó-csattogó-feszülő szerkezetek keltette ritmus csöppet dekadens esszenciáját. 
Egyfajta szekunder teremtés kulisszatitkaiba tekinthetünk be. Az Isten tükrét tovább fordítva, az ember a maga – és állatai - képére formálta a gépet. Amit az ember hoz létre, elkerülhetetlenül antropomorf. Sőt, a masinák világa elidegenedettségében még aktuálisabban az. Tóth Kinga úttörő: a a levegőben lóg ez a téma, a sci-fi és fantasy prózaírók tobzódnak benne, de költő eddig tudtommal még nem vállalkozott rá komolyan, hogy a maga teljességében integrálja és dolgozza fel ezt a témát. 
Zavarbaejtő őszinteséggel, a szerkezet belsejét feltáró és szétfeszítő kérlelhetetlenséggel tárul fel a gépek teste, titkos lelke. Csak másodlagos fontosságú, hogy milyen gépről van szó, sokszor  ez nem is derül ki kristálytisztán. A fontos, hogy a fogak és fogaskerekek, csövek és illesztékek útvesztőjében vándoroljunk. Most más szemszög szükséges. A lényeg az, milyen konstellációkat okoz a gép működése, hogyan írja át mindennapi rutinunkat, hogyan épül fel monoton, repetitív működéséből a ritualitás egy rétege. Miként ékelődik az élővilágba, hogyan szivárog be visszavonhatatlanul a gépszektor a társadalmi lét szakráis terébe, válik a világ tengelyének részévé. Isten, ember, gép, állat. 
 
 
Kolomp
 
szól a kolompos
ebéd a marhák
a csapásnál vonszolják
magukat a telepre
csöcsükre szívókát
ragasztanak ahogy
a kolompos diktál
falnak mennek
tejüket húzza ki a fejő
az etetés mise
harangoznak a tehenek
 
A gépek titkos gyomrába, szívébe és tüdejébe nyerünk tehát betekintést, szemérmes zugaikba, a hengerek súrlódását könnyítő olajak, a kampók és pántok kapcsolódásának, feszülésének titokzatos – intim! – világába,  s valahogy a sorok között vallomásokat olvasunk, az alkatrészek helyére zsigereket érzünk, s megértjük – az általunk teremtett nemhogy nem válik le rólunk, de animizálódik. Belehelyeztük magunkat szerkezeteinkbe. Viselkedésmintázatainkkal és elvárásainkkal, vágyainkkal együtt. Gépeinket az akarat és az emberi törtetés szülte. Világuk mocskos és kérlelhetetlen.
A kötet hét  - a tartalomjegyzékben nem jelölt - cikusra oszlik, melyek körkörös szerkezetet mutatnak csakúgy, mint maguk az egyes versek, önmagukba és egymásba vissza-visszaknayarodnak, a sorok, a  a gondolatritmusok élesen megtörnek, fémesen csikordulva gördülnek tovább.  

A nyitóvers főszereplője a ballerina - emblematikus figura, aki zenélődobozának foglya, lénye ab ovo behatárolt. A záró ciklus a „Ki kell engednem a lányt” címet viseli s bár maga a lány szinte csak a sorok között, a zenedoboz illesztékeinek ritmusos súrlódásásban olvasható, „a gátszerkezetek felfeszítik a disznót”: feltárul előttünk egy város képe – az első nagypanoráma -, a gépi és emberi közösség  integrált közege, a lágyság fekáliaszínű óraműve. Az óramű, a hangszer, a zenedoboz  a „gép az ember a kilégzés.”

 

 


Tóth Kinga: All Machine. Magvető. 2014.06.11.


Kapcsolódó

 
  • Tóth Kinga
  • All Machine
  • Magvető
  • Ünnepi Könyvhét